Bor szó jelentése
bor (főnév)
1. Szeszes szőlőlé. A szőlőbogyó kisajtolt levéből, erjedés útján keletkezett ital.
A magyar borok világhírűek. Az öregember minden este megivott egy pohár vörösbort, mert meg volt győződve arról, hogy ez a kulcsa az egészség fenntartásának.
2. Szeszes gyümölcslé, amelyet más gyümölcs kipréselt levéből, az erjedés elősegítésére cukor hozzáadásával készül.
Az almából is lehet bort készíteni. A bor erjedése közben a cukor alkohollá alakul. Az asszony megszédült a csipkebortól.
3. Átvitt értelemben: Részeg állapot; csökkentett tudatállapot, amelyet ennek a szőlőből vagy más gyümölcsből erjesztett szeszes italnak a fogyasztása okoz.
A férfi a kocsmában erősnek érezte magát, és a bor beszélt belőle. Az idegen kihasználta azt, hogy a bor megoldja a nyelvet, így elkezdte itatni azt a férfit, akinek a bizalmába akart férkőzni.
4. Átvitt értelemben: Szeszesital-fogyasztás. A szőlőből erjesztett italnak az élvezete.
A bor sok kapcsolatot tett tönkre. A házasságban a bajok akkor kezdődtek, amikor először a férj rákapott a borra, amit aztán a feleség is követett.
Eredet [bor < ómagyar: bor < ősmagyar: bor < dravida: purlu (bor) < puli (savanyú)]
