Bont szó jelentése
bont (ige)
Részekre választ. Egybeépített, szerves egységbe tartozó egészet összetartó elemeinek meglazításával, szétfeszítésével, elvágásával kisebb részekre szétszed.
A kőműves a fürdőszoba átalakításakor először a csempét bontotta. A varrónő a szoknya átalakításához a régi varrást bontja.
Eredet [bont < ómagyar: bont, bomt (bont) < bom(ol) + -t (igeképző)]