Boncolás szó jelentése
boncolás (főnév)
1. Biológia, orvosi: Élettelen test vizsgálata feldarabolással általában annak kiderítésére, hogy miért pusztult el, halt meg.
A boncolás eredményét még meg kell várni a vizsgálat lezárásához. Az orvosi egyetemen a boncolásnak oktatási célja van.
2. Átvitt értelemben: Részletes vizsgálat, tüzetes elemzés, az okok és/vagy ható tényezők, körülmények, részek, részletek (teljes) feltárása.
A nyomozó a tetthelyen talált nyomok boncolása során követhető nyomra bukkan. Az ügy boncolása során más szabálytalanságokra is fény derült. Az irodalomtanár a vers boncolására szánta az egész órát, és igyekezett minden apró részletre felhívni a tanulók figyelmét, amire a versből, illetve a vers megszületésének körülményeiből, a költő személyiségéből következtetni lehetett.
Eredet [boncolás < boncol + -ás (főnévképző)]
