Bogrács szó jelentése
bogrács (főnév)
1. Szabadtűzi főzőedény. Félkör alakú fogantyúval faállványzaton vagy láncon nyílt tűz fölé akasztható kisebbfajta üst.
A kirándulók bográcsot is vittek magukkal. A bográcsban halászlé rotyogott. A bogrács az utazók kedvelt főzőeszköze volt, mert szabad tűz fölött is könnyen használható, és gömbölyded belseje jól tisztítható. A vasbográcsot elmosás után kiszárították, majd belül zsírral kenték be vékonyan, hogy ne rozsdásodjon.
2. Üst alakú edény, rendszerint zománcozott vagy nikkelezett fémből készült vendéglői tálalóedény.
A pincér két adag halászlét hozott ki bográcsban. Az étteremben a gulyáslevest bográcsban szolgálták fel.
Eredet [bogrács < középmagyar: bográncs, bagrács (bogrács) < török: bakracs (rézüst) < bakir (réz)]
