Bizonyít szó jelentése
bizonyít (ige)
1. Tényekkel alátámasztva érvel. Állítás igazságát, tétel érvényességét, tényállás, esemény valóságát, megtörténtét úgy igazolja, hogy az a másik fél meggyőződésévé váljon.
A tanár a tételt matematikai úton bizonyítja. A tett helyszínén levő nyomok és a tanúvallomások egyértelműen bizonyítják a vád állításait.
2. Meggyőzően bemutat, más számára nyilvánvalóvá tesz.
A hős tettekkel bizonyította bátorságát. A kormány gazdaságpolitikájának eredményességét a gazdasági növekedés, a csökkenő munkanélküliség és a jó megélhetést biztosító munkaalkalmak növekvő száma bizonyítja majd.
3. Tényként hat, eszközként szerepel arra, hogy az adott tétel vagy állítás igazsága, adott tényállás valósága igazolható legyen.
A bíróságon a bemutatott tárgyak bizonyítják az ügyész állításait. Az ügyvéd szerint viszont ezek a tárgyak nem bizonyítanak semmit.
Eredet [bizonyít < bizony + -ít (igeképző)]