Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Bizonyíték szó jelentése

bizonyíték (főnév)

Bizonyíték.jpg

1. Tény, adat, érv, amely a fizikai világban megtapasztalható és dokumentálható változást mutat, és alkalmas egy állítás, tényállás, elv vagy feltételezés igazságának a kiderítésére, igazolására, tisztázására vagy kiértékelésére. Segítségével eldönthető, hogy a szóban forgó dolog létezik-e vagy sem, hatott-e vagy sem, egy időben és helyen ott volt-e vagy sem.

A természettudósok szerint nincs elegendő bizonyíték arra, hogy eldönthető legyen az a kérdés, hogy az élet anyagi vagy szellemi dolog-e. Meggyőző bizonyíték hiányában el kellett vetni az új elmélet állításait.


2. Meggyőző példa; egy dolgot bemutató tanújel.

Azzal, hogy a megtalált kulcsot átadta a szomszéd, bizonyítékát adta a becsületességének. Az egri várvédők hősiességükkel bizonyítékkal szolgáltak hazaszeretetükről és kitartásukról.


3. Jogi: Alátámasztó tény, adat vagy érv, amely igazolja a vádlott bűnös voltát. (Az ártatlanságot bizonyítani nem lehet, ugyanis egy nem cselekvés vagy nem ott lét nem igazolható.)

A bemutatott bizonyítékot a bíróság elfogadta, a vádlott továbbra is elzárva maradt. A vádlottat bizonyítékok hiányában felmentették a vád alól.


Eredet [bizonyíték < bizonyít + -ék (főnévképző)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 4 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)