Bitó szó jelentése
bitó (főnév)
1. Akasztófa, olyan állvány, amelyre halálbüntetésként az elítéltet felakasztják, illetve ez a kivégzési mód, mint halálbüntetés.
Bitóra került a gyilkos. A lázadó matrózok végül bitót kaptak.
2. Régies: Szégyenfa vagy -oszlop. Nyilvános helyen felállított rögzített oszlop, amihez megszégyenítő büntetésként bizonyos időre az elítéltet hozzákötözték, odaláncolták; illetve ez a büntetési mód, mint megszégyenítés.
A bitó általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból állt. A tolvajláson kapott embert a főtéren álló bitóhoz kötötték.
3. Régies, tájszó: Leölő oszlop, cölöp, cövek, amelyhez a mészárosok a levágandó állatot kötik.
Az ökröt a bitóhoz láncolták. A bitó mellett állt a mészáros egy nagy taglóval, hogy homlokon üsse az állatot.
4. Régies, tájszó: Kendertörő eszköz, amely kecskelábakon álló vályúszerű alsó részből és fel-le mozgó ütőből álló eszköz; tiló.
Az asszony a bitóval dolgozott egész délelőtt. A bitó használata előtt a kender már jól kiszáradt.
Eredet [bitó < ómagyar: bitó < ősmagyar: bütül (megfojt) < dravida: vittu (megöl) < bit (végez, megfizet)]
