Bilincs szó jelentése
bilincs (főnév)
1. Rablánc. Lánccal vagy más módon összekapcsolt fémkarikákból, pántokból álló és általában a végtagok szabad mozgásának korlátozására szolgáló eszköz vagy kötelék; óvóintézkedésként vagy büntetésként használják.
A garázda férfit a kiérkező rendőrök bilincsben vitték ki a házból. A bírósági tárgyaláson egész végig a vádlott kezén maradt a bilincs.
2. Átvitt értelemben: Akadályozó társadalmi körülmény; a szabadságjogok gyakorlásában, fejlődésben korlátozó rabság, elnyomás.
Jó lenne, ha a drogozás bilincsétől sok fiatal szabadulna meg. Az idegen elnyomás bilincseitől való megszabadulás volt a szabadságharc célja.
3. Építészet: Összefogó szerkezet, amelyet abroncsból, fémpántból készítenek és amivel építőelemeket (például gerendát) fogatnak össze.
Az épület vázát alkotó oszlopokat bilincsek kötötték össze. A bilincseket időről-időre szakemberek vizsgálják át, hogy jól rögzítenek-e még.
4. Műszaki: Pántos szerkezet, amely csavarral összeszorítható, és amivel szabadon vezetett csövet, vezetéket rögzítenek egy szilárdan álló nagyobb tárgyhoz, falhoz vagy felülethez.
A fal tetején bilincsekben futott végig a gázcső. A vízvezeték-szerelő nem akarta végig kivésni a falat, ezért bilincseket alkalmazott a csövek felfogatásához.
Eredet [bilincs < ómagyar: bilincs < dravida: vilangu (bilincs, vas) < vila (gátol)]
