Biceg szó jelentése
biceg (ige)
1. Kissé sántít egy ember vagy állat; úgy jár, hogy a lába minden lépésnél zökkenésszerűen kibillen egy pillanatra.
A begipszelt lábú férfi biceg. Mióta a ló patkót kapott, biceg a bal hátsó lábára, így újra elvitték a kovácshoz. Az új patkóval már nem biceg többé.
2. Billeg egy tárgy. Egy támasztékon, lábon álló tárgy vagy bútor olyan egyensúlyi helyzetben van, hogy megterhelés vagy teher nélkül az egyik oldalára billen.
A régi asztal biceg egy kicsit, ezért a lába alá egy lapocskát tesznek. A padló egyenetlensége miatt biceg a beállított bútor.
3. Átvitt értelemben: Ütem akadozik, haladás sántít. Ritmus döcög.
A vers a második versszakban biceg. A hangverseny alatt csak néhány nagyon jó hallású hallgató vette észre, hogy hol bicegett az előadás.
4. Régies: Ismételten biccent; fejével bólintgat.
Az öreg elégedetten bicegett a fejével, ahogy a mesélőt hallgatta. Az asszony a szomszédra nézve párszor bicegett, majd bement az ajtón.
Eredet [biceg < bice + -g (igeképző)]
