Bibi szó jelentése
bibe, bibi (főnév)
1. Gyermeknyelv: Fájdalmas rész vagy pont a testen, kis seb, sérülés.
A kislány az anyjának megmutatta, hol a bibéje. A mama puszit adott a bibire.
2. Gyermeknyelv, népies: Baj, fájdalom. Betegségből, sérülésből eredő kisebb kellemetlenség.
A kisfiú panaszkodott az anyjának, hogy megütötte a fejét, és most bibe van benne. A lyukas fog miatti bibit a fogorvos meggyógyította.
3. Átvitt értelemben: Kényes pont, sebezhető, gyenge oldal, bökkenő.
Az a bibéje a tervnek, hogy kezdetben már sok pénz kell hozzá, ami nincs. – Amíg nem jön rá valaki a kifogásul előadott történet bibijére, addig nincs semmi baj – gondolta magában a határidővel késő iparos.
Eredet [bibe, bibi < ómagyar: bibe, bibi < ősmagyar: bibe, bibi < dravida: paidal (fájdalom, bánat – torzított formában)]
