Beton szó jelentése

beton (főnév)

Építőanyag. Megfelelő mennyiségű kötőanyagból, azaz cementből töltőanyag (homok, sóder, kavics vagy zúzott kő) továbbá víz hozzákeverésével készült mesterséges építési anyag, amely formába öntve vagy döngölve bizonyos idő múlva megszilárdul.

A betont géppel keverik. Az épületek alapja ma már betonból készül. Már az ókorban is használtak betont a Rómaiak.

Eredet [beton < francia: béton < betun (beton) < beter (összetapad) < latin: bitumen (bitumen)]

beton (melléknév)

Betonból való, betonnal készült, betonhoz használandó.

A beton alapokat már befejezték az építkezésen. A tető építésekor beton gerendákat használnak.

Lezárva 7K: 2011. április 7., 22:00