Besenyő szó jelentése
besenyő (főnév)
1. Hun nyelvű nomád nép. A 9–12. században Dél-Oroszország, majd Moldva területén élt hun nyelvű lovas, nomád nép, amelynek egy része a 11. században főként hazánk déli részén települt le. (Többes számban használva).
Állítólag a besenyők támadása késztette őseinket a honfoglalásra, de valójában a Bizánccal összefogó szláv hatalmak szorítása elől menekültek ők is épp úgy, mint őseink. A besenyők kultúrája sokban hasonlított a magyarokéhoz.
2. Hun nyelvű 'nomád néphez tartozó személy, főleg férfi.
A besenyő felajzotta az íját. A besenyő ügyesen ülte meg a lovát.
Eredet [besenyő < ómagyar: besenye (besenyő) < ősmagyar: besine (besenyő, „bő föld lakó”)]
