Bensőség szó jelentése
bensőség (főnév)
1. Érzelmi összhatás, érzések gazdagsága; a másik személyt megérintő lelki átéltség; mély érzést keltő, arra utaló érzelmi elmélyülés.
A jó versmondó sok bensőséggel adja elő a verset. Az előadóművész hangjában érződött a bensőség.
2. Őszinte lelki hatás. Adott érzelemnek vagy érzelmi megnyilvánulásnak a lélek mélyéről fakadó, szívből jövő, érzelemmel telített, őszinte és éppen ezért a lélekre, az érzelmekre ható volta; lelki, érzelmi mélység.
A nőt meglepte a férfi hangjának bensősége. Az érzelmek bensősége még hiányzik a kezdő költő verseiből.
Eredet [bensőség < benső + -ség (főnévképző)]
Lezárva 7K: 2011. április 6., 19:26
