Bekiabál szó jelentése
bekiabál (ige)
1. Teli torokból hangoskodik úgy, hogy a hangját egy beljebb levő helyen meghallják. Egy bent levő hely, személy irányában szól, beszél nagyon hangosan.
A kapu előtt megálló postás bekiabál az udvarra. A fiú bekiabál az ablakon a lánynak, hogy jöjjön ki.
2. Nagy hanggal behív kint levő személyt vagy személyeket.
Az anya bekiabálja a gyerekeket az udvarról. Az asszony bekiabálja a férjét a kertből.
3. Nagy hanggal végigjár egy helyet. Egy területet kiáltozva végigfut.
A kárvallott bekiabálta az egész falut. Az öregasszony bekiabálta a szomszédságot az átkozódásával.
Eredet [bekiabál < be- (igekötő) + kiabál]
Lezárva 7K: 2014. október 7., 16:28
