Beerőltet szó jelentése
beerőltet (ige)
1. Erővel elér; azt okozza, hogy a szóban forgó tárgy, dolog egy nála szűkebb nyíláson át, vagy egy már szinte teljesen megtelt másik dologba, helyre részben vagy egészben bekerüljön.
A férfi a feldagadt lábát beerőltette a kifűzött cipőjébe. A zsúfolt villamosba még egy ember beerőlteti magát, mert nagyon szeretne ezzel a kocsival utazni. Az asszony még egy kis uborkát beerőltetett a teletömött uborkás üvegbe.
2. Átvitt értelemben: Hatályba léptet; követendőnek és kívánatosnak ítélt elvet, elképzelést, módszert, szabályt, irányelvet, törvényt egy adott csoporton, társadalmon belül használatba helyez, azt kötelező érvényűvé teszi a fennálló (esetleg akadályozó) tényezőktől függetlenül.
A kormány az alkotmánybíróság döntése ellenére beerőltette az új adótörvényt. A beteg érdekében az orvos beerőltette a kellemetlen kezelést.
Eredet [beerőltet < be- (igekötő) + erőltet]
