Becsületbeli szó jelentése
becsületbeli (melléknév)
1. Az erkölcsi szilárdsággal jellemezhető (dolog, megnyilvánulás, tett); a jellembeli tartással kapcsolatos (dolog).
A helytállás becsületbeli kérdés. A becsületbeli tettek adják az ember értékét.
2. Teljes felelősséggel jellemezhető (dolog, megnyilvánulás, tett); az erkölcsi szembenézés képességével kapcsolatos (dolog).
Ha egy hibázó ember eleget tesz a becsületbeli kötelességeinek, akkor jóváteszi az elkövetett vétkét. A becsületbeli érzék mindenkiben benne van, és ezt hívjuk lelkiismeret-furdalásnak.
3. Egy személy, közösség jó hírnevéhez kapcsolódó (dolog, megnyilvánulás, tett). Egy személy megbízhatóságával, erkölcsi fedhetetlenségével kapcsolatos (dolog).
A megrágalmazott ember elégtételt akar kapni a becsületbeli kárért. A bíróság előtt a tanú a saját becsületbeli kijelentésére hivatkozik.
4. Nemi erkölcsöt érintő (dolog, tett). A nemi erkölcs betartásra vonatkozó, azzal kapcsolatos (dolog).
A hűség az a becsületbeli alap, amire egy jó párkapcsolat épülhet. Egy tisztességes nő becsületbeli hírét nem kérdőjelezheti meg a pletyka.
Eredet [becsületbeli < becsület + -beli (melléknévképző)]
