Barack szó jelentése
barack (főnév)
1. Fán termő nyári gyümölcs (kajszi, avagy sárgabarack), illetve annak fája. A szilvának közeli, az őszibaracknak és a mandulának távolabbi rokona. A gyümölcs gömbölyű vagy kissé lapított, egy középbarázdával. Héja bársonyos, narancsszín sárga, a nap felé fordult oldalon bíborszínű bemosottsággal. Húsa éretten lágy, kellemes ízű. Csonthéja a szélén barázdált, különben sima.
A nagymama a frissen leszedett érett barackból lekvárt főz. A barackot nagyon szeretik a gyerekek, magját is megtörik és megpucolják. A barack magja egyesek szerint elősegíti a rák gyógyulását.
2. Fán termő őszi gyümölcs (őszibarack), illetve annak fája. Fajtától függően már júniustól, de jellemzően szeptember végéig érő 70-160 grammos, olykor csaknem negyedkilós nagyságú gömbölyű gyümölcs. Benne éles szélű, hegyes, pórusokkal tarkított csonthéjas magot találunk.
A barack őshazájának régebben Perzsiát tartották. Az őszibarack Európában Itálián keresztül terjedt el. Ez a barack a nagy nyári melegben frissít, üdít lédússága miatt. A sima héjú (nem molyhos) őszibarackot "nektarin" névvel különböztetjük meg, de használjuk rá a "kopasz barack" elnevezést is.
3. Átvitt értelemben: Szeszes ital; pálinka, amelyet erjesztett gyümölcsből lepárlással készítenek.
A leghíresebb magyar barackpálinka a kecskeméti barack. Az ünnepi ebéd előtt a férfiak barackot ittak.
4. Átvitt értelemben: Fejkoppintás. Gyerek feje búbjának tréfálkozó megkoppintása a hüvelykujj hegyére támasztott kéz behajlított ujjának hirtelen lefordított bütykeivel.
A nagypapa szeretetből barackot nyomott az unokája fejére. A gyereknek egy ideig sajgott a keményre sikerült barack.
Eredet [barack < ómagyar: barack < perzsa: barkuk (sárgabarack)]
