Ballada szó jelentése

ballada (főnév)

1. Komoly hangvételű költemény; hosszabb verses írás.

Arany János sok balladát írt. A ballada vége tragikus.

2. Zene: Romantikus zenei műfaj: rövidebb, szabadabb formájú, történetet elbeszélő jellegű vagy tragikus hangulatú hangszeres zenemű.

Liszt balladái között van a Szomorú szerzetesről szóló is. Chopin négy balladája hallható ezen a CD-n.

Eredet [ballada < francia: ballade (táncdal) < latin: ballo (táncol) < görög: balliszo (táncol, ugrál) < szanszkrit: vaill (forgat)]

Lezárva 7K: 2011. március 18., 18:01