Balett szó jelentése
balett (főnév)
1. Szigorúan szabályozott tánc. A táncművészetnek klasszikus szabályokhoz kötött, színpadi táncok előadására alkalmas fajtája, stílusa. Szigorúan meghatározott pózokból – testhelyzetekből –, mozdulatokból és emelésekből áll.
A balett a XVI. században alakult ki. A művésznő még kisgyermekként kezdett el balettot tanulni.
2. Önálló színpadi táncjáték; drámai cselekményű, zenés kíséretű és szigorúan szabályozott tánccal előadott mű, illetve nagyobb színpadi mű (rendszerint opera) keretében betétként alkalmazott csoportos táncjelenet.
Opera balett nélkül olyan, mint a lakodalom bor nélkül. A hattyúk tava balett zeneszerzője Csajkovszkij.
3. Táncegyüttes. Ennek (2) előadásával hivatásszerűen foglalkozó társulat, illetve annak székhelyéül szolgáló épület.
A ma is működő Orosz Cári Balett társulatot eredetileg Szentpétervárott alapították 1909-ben. Hazánkban híres a Győri Balett társulata.
Eredet [balett < francia: ballette (balett, tánc) < olasz: balletto (tánc) < latin: ballo (táncol) < görög: ballizo (táncol, ugrál) < szanszkrit: vaill (forgat)]
