Bajvívás szó jelentése
bajvívás (főnév)
1. Régies: Lovagi párviadal; középkori ünnepélyes fegyvergyakorlat általában lovagi torna részeként.
A bajvívás során tompa végű lándzsát használtak a lovagok. A bajvívás győztese kezet csókolt a vár úrnőjének.
2. Régies: Ellenfelek fegyveres harca, küzdelme, párbaja egymással általában egy vitás kérdés eldöntésére, vagy elszenvedett sértés elégtételéül.
A török korban sokszor került sor halálos kimenetelű bajvívásra. A bajvívás győztese nagy dicsőséget szerzett magának.
3. Vallási, régies, elavult: Istenítélet; a perbeli bizonyítás eszközeként használt küzdelem. Tarthatott halálig, gyakrabban az első vérig vagy fegyvervesztésig.
A bajvívásban az ellenfelek személyesen vagy helyettes fegyverforgatók útján küzdhettek meg egymással. Magyarországon a bajvívásban a nőket mindig más rátermett férfiak képviselték. Egyházi ember nem vehetett részt bajvívásban.
