Babér szó jelentése
babér (főnév)
1. Örökzöld cserje vagy fa, amely eredetileg a Földközi-tenger vidékén élt. Bőrszerű, lándzsás, felül fényes levelét savanyú és füstölt ételek ízesítésére használják.
A babért a világ minden mediterrán éghajlatú részén termesztik. A Törökországban és Kaliforniában termett babér levele a legkeresettebb.
2. Fűszernövény; fűszerként használt szárított, fényes levél.
Az asszonyt három babért tett a bablevesbe. A boltban sokféle babért lehetett kapni kis papírtasakban.
3. Győzelmi jelkép. Ilyen (1) növény leveléből font koszorú, győzelem vagy kimagasló teljesítmény elismerésére.
Az ókori olimpiai játékokon a győztes babért kapott a fejére. A győztes hadvezér babérral a fején vonult be katonái élén a városba.
4. Átvitt értelemben: Elért győzelem. Nagy elismerést kiváltó érdem, adott ellenfél vagy akadály legyőzése fölött érzett diadal.
A sportoló a döntőben az utolsó méterekig hitt a babérban. A leelőzött versenyző bánja, hogy ma nem ért el babért.
Eredet [babér < ómagyar: babér < ősmagyar: bürbér (babér) < perzsa: barg bu (babér) < szanszkrit: dáru (fa)]
