Büntet szó jelentése
büntet (ige)
1. Vétséget megtorol. Másnak testi vagy lelki szenvedést okoz vagy ezzel fenyeget, hogy leszoktasson egy elfogadhatatlannak tartott cselekvéstől vagy viselkedéstől.
A felnőttek rendszeresen büntetik a gyerekeket. Az iskolában azért írják be az intőt, mert azt akarják, hogy a szülő büntesse a gyerekét.
2. Pénzbírságot ró ki egy szabálytalanság elkövetése miatt.
A parkolóőr ötezer forintra büntette a rossz helyen parkolót. A rendőr húszezerre büntette a gyorshajtót.
3. Törvényszegést megtorol a megfelelő törvényben lefektetett módon. Bírósági tárgyaláson elzárásra vagy halálra ítél egy bűncselekmény tettesét.
A bíró szigorúan büntet az ítéletében. Azzal, hogy a bíróság büntet, senkit sem tesz jobb emberré.
4. Vallási: Pokolra juttat az egyház tanítása szerint, mert a személy megsértette az egyház vagy isten parancsait, előírásait. Túlvilági szenvedésre ítél.
A halott bűnös lelkét örök kárhozattal bünteti az isten. A katolikusok szerint a gyónás megakadályozza azt, hogy az isten büntessen.
Eredet [büntet < középmagyar: bűntet < bűn + -tet (igeképző)]
