Börtön szó jelentése
börtön (főnév)
1. Büntetés-végrehajtási intézmény. Szabadságvesztésre ítélt személyek fogva tartására létesített intézmény.
A bűncselekmények elkövetőit börtönbe zárják. A sikkasztó öt évet töltött börtönben.
2. Büntetés-végrehajtási épület, épületrész, helyiség, amelyet a foglyok őrzésére, szabadságvesztésre ítélt személy elzárására használnak; tömlöc.
A várban a börtönt a föld alá építették. Mivel a földesúrnak ítélkezési joga is volt, ezért a birtokán börtönt is építtetett. A börtönben ma nem láncra verve vannak a rabok.
3. Átvitt értelemben, jogi: Elzárás büntetése, amelyet bírói ítéletként szabnak ki a bűnelkövetőre, a cselekmény súlyosságának megfelelően. Ez a büntetésfajta a közepesen súlyos kategóriába sorolható, mivel a fogháznál szigorúbb, de a fegyháznál enyhébb büntetési mód.
A vádlottat bűnösnek ítélték és öt év börtönt kapott. A cserbenhagyásos gázoló három év börtönt kapott felfüggesztve, azaz nem kell letöltenie a büntetését, csak akkor, ha három éven belül újra elkövet valamilyen bűncselekményt.
4. Átvitt értelemben: Szabadság nélküli állapot, helyzet. Az a hely, körülmény, állapot, ahol, illetve amelyben egy személynek vagy csoportnak, közösségnek nincs szabadsága.
A diktátor uralma börtönné változtatta az országot. A szabadságharc leverése után börtönné vált az ország.
Eredet [börtön < ómagyar: börtön < ősmagyar: börtön < dravida: purei (börtön, cella < kis helyiség) + timi (bezár, szorít)]
