Bérlet szó jelentése
bérlet (főnév)
1. Bérlői viszony. Egy eszköz, tárgy, szolgáltatás, ingatlan kibérelése, illetve az így szerzett jog a szóban forgó dolog, hely használatára.
A kereskedő meghosszabbította az üzlet bérletét. A lakás bérletéért cserébe az egész háztömb kezelését ellátta a gondnok.
2. Nem saját tulajdon. Időszakonként járó díjért cserébe kiadott vagy kivett ingatlan (föld, ház, lakás vagy helyiség); bérlemény.
A bérlőket a nagy tartozás miatt a tulajdonos kitette a bérletből. A korábbi társbérleti lakásokat önálló bérletté alakították át. Az üzletek nagy részét bérletként használja a kereskedő.
3. Elővételben megvásárolt jogosultság. Egy szolgáltatás, főleg közlekedési eszköz többszöri vagy állandó igénybevételére, színházi előadások, hangversenyek, vagy más szolgáltatások sorozatos látogatására, többszöri belépésre szóló jog a jegy előre megváltásával.
A fővárosban érdemes a buszokra bérletet venni. A munkába utazók vasúti bérlete olcsóbb, mint a naponta megváltott teljes árú menetjegy. Az üdülés egész idejére bérletet kap a család a fürdőbe.
4. Jogosultságot biztosító igazolvány vagy szelvény, amely lehetőséget ad az ilyet birtokló személynek, hogy igénybe vegye a szolgáltatást, megnézze vagy meghallgassa a színházi előadást, hangversenyt vagy más rendezvényt. Az ilyen jogosultságot vagy időhöz kötik, vagy adott számú előadásokon, rendezvényeken való részvételre jogosít.
Az ellenőr végigjárja a villamost, hogy minden utasnál van-e bérlet vagy jegy. Az utazásra jogosító bérlet egy arcképes igazolványban van benne. A férj bérletet vett az operába a feleségének. A bérlettel bizonyos előadásokra lehet beülni a színházba.
Eredet [bérlet < bér + -let (főnévképző)]
