Béklyó szó jelentése
béklyó (főnév)
1. Mozgást korlátozó eszköz. Egy rövid lánc két végén levő (rendszerint kulccsal zárható) vasbilincs, vagy kötélből, lószőrből, vesszőből font kettős hurok; a futás megakadályozására a legelő ló két első lábára, vagy egymás mellett legelő két ló egy-egy lábára csatolják.
A kocsis bement a csárdába, mert miután kifogta a lovait a hintó elől és kitette őket béklyóban legelészni, nyugodt lehetett abban, hogy nem fognak messzire elkóborolni. Az ebéd után aztán levette a béklyót a lovakról és visszavezette őket a fogathoz.
2. Átvitt értelemben: Erőszakos korlátozás, visszatartás a szabad cselekvéstől, a szabad akarat megnyilvánulásától.
A szigorú tengerészfegyelmet a 18–19 században embertelen béklyókkal tartották fenn a vitorlás hajókon. A rabszolga életét béklyók között élte le.
3. Átvitt értelemben: Akadályozó körülmény, megkerülhetetlen tény, amely megszabja azt, hogy egy személy vagy csoport csak bizonyos dolgokat tehessen meg, bizonyos módon cselekedjen; megkötöttség.
Az adóteher nagy béklyót köt a mai vállalkozókra. Az adósság béklyója nem csak a családokat, hanem az államot is korlátozza a szabad gazdálkodásban.
4. Régies: Mozgáskorlátozó eszköz, amely megakadályozza azt, hogy egy rab a kezét vagy a lábát rendesen tudja használni, gyorsan haladhasson, elszökhessen; bilincs, rablánc.
Az elfogott emberre feltették a béklyót, és elvezették a cellájába. A rab lábán minden lépésnél megcsörrent a béklyó, ahogy ment.
Eredet [béklyó < ómagyar: béklyó, béklő, békó (béklyó) < ősmagyar: bigak, bighau, bughú (zár) < dravida: biga, vígam (lakat < gyűrű) < víkku (kötöz)]
