Békekötés szó jelentése
békekötés (főnév)
1. Az egymással harcban álló felek közötti egyezség megkötése, amely a fegyveres harc végét jelenti és helyreállítja az egymás közötti békés kapcsolatokat.
A békekötésig tárgyalásokat folytatott egymással a két fél. A békekötés után a hadifoglyok hazatérhettek.
2. Átvitt értelemben: Ellenséges hozzáállás megszüntetése az emberi kapcsolatokban. A barátságos viszony helyreállítása egy vita, veszekedés vagy verekedés után; kibékülés.
Az egymással verekedő gyerekek békekötését az óvónő segítette. A veszekedés utáni békekötéssel elszállt a harag.
3. Régies: A szerződés okmánya, amely a fegyveres harcot lezáró egyezséget tartalmazza.
A békekötést a két ország kormányának vezetői írták alá. A békekötést az ország külügyminisztériuma őrzi.
Eredet [békekötés < béke + köt + -és (főnévképző)]
