Apátia szó jelentése
apátia (főnév)
1. Lélektan: Lelki fásultság, érzéketlenség. Egy személy egykedvű, minden benyomással szemben közömbös, kóros lelkiállapota.
Ha valaki apátiában van, akkor nem tesz semmit. A hírtől letaglózott ember tehetetlen apátiát érez.
2. Átvitt értelemben: Emberi közösségben ernyedt közönyösség, cselekvésre képtelen fásultság.
A rabságba esettek csoportja egykedvű apátiában várja sorsát. A kudarc hatására apátia lett úrrá a csapaton.
3. Filozófia: Lelki nyugalom a sztoikus filozófiában, amely a lélek szenvedés és szenvedélyek iránti közömbössége.
Az embernek apátiára kell törekednie. A filozófus szerint az apátia a megoldás az emberi szenvedésre.
Eredet [apátia < latin: apathia (közöny) < görög: apatheia (szenvtelenség, érzéketlenség) < a- (-talan) + pathosz (érzés)]
