Alázat szó jelentése
alázat (főnév)
1. A saját érdemek lebecsülése, és eközben más személy érdemeinek túlértékelése; saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő önleértékelés.
A bűnös teljes alázattal imádkozik. Ha kellő alázatot mutatsz a főnök felé, talán megengedi, hogy beülj az autójába.
2. Kellő szerénység; nem zavaró, visszafogott és udvarias viselkedés. Jó modor az emberi kapcsolatok terén a tolakodó, erőszakos, lehengerlő viselkedés helyett.
A takarítónő nagy alázattal kopog be az igazgató ajtaján. A kutató mély alázattal nyitja ki a több száz éves könyvet a múzeumban. Az értékesítő csak akkor sikeres, ha kellő alázattal segíti az ügyfeleit.
3. Saját akaratának függővé tétele másokétól; engedelmes magatartás, viselkedés, amely elismeri saját függőségét, alárendeltségét, másnak az uralmát.
A talpnyaló munkatárs szolgai alázattal tartja be a főnök minden kérését. Az egyszerű földműves jobbágyi alázattal köszön urának.
Eredet [alázat < aláz + -at (főnévképző)]
