Albérlet szó jelentése

albérlet (főnév)

1. Bérelt szoba bérlakásban; fizetségért használatra kapott lakás, vagy szoba olyan lakásban, amelyet a kiadója maga is bérel.

Olyan bérelt tanácsi lakásban kaptam albérletet, ahol a bérlő is ott lakik. Ha tulajdonostól bérelsz lakást, az nem albérlet, hanem bérlet. A lakás bérlője az egyik szobát kiadja albérletnek.

2. Bérelt lakás vagy szoba; bérbe adott helyiség, főleg ott lakás céljára. (Téves használat; lásd: bérlet)

Akinek nincs saját lakása, gyakran albérletet keres. Az üres albérletet a bérlő maga bútorozza be.

3. Szoba bérbeadása főként ott lakás céljára; egy lakás, helyiség, szoba használatba adása általában havi rendszeres fizetségért; ilyen bérleti jogviszony. (Téves használat; lásd: bérlet)

Az albérletről szerződést írnak alá a felek. Az albérletet egy havi felmondással lehet megszüntetni.

Eredet [albérlet < al- (melléknév) + bérlet]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 68 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja