Alapkő szó jelentése
alapkő, alapkövek, alapköve (főnév)
1. Építészet: Üreggel ellátott rész a leendő épület vagy építmény alapjában. Nevezetesebb épület, nagyobb szabású építkezés alapfalában elhelyezett régen üregesre kifaragott kő – ma már betonlapokkal kialakított üreg –, amely rendszerint magába foglalja az építkezés főbb körülményeit tartalmazó iratokat.
Az alapkő letételét kis ünnepség kíséri. Az alapkőbe egy fém hengert helyeztek el. A mellékelt kép a Lánchíd alapkövének letételét örökíti meg, ez a nevezetes esemény 1842. augusztus 24-én volt.
2. Átvitt értelemben: Szilárd alap, amitől egy dolog létrejötte, fennmaradása függ; megtámadhatatlan alapelv.
A vállalkozó a hitellel kapcsolatos elgondolását arra az alapkőre építette, hogy a jövőben elég sok pénzt tud keresni ahhoz, hogy visszafizesse a felvett pénzt. A tudomány mai alapköve az, hogy csak a fizikai világ valósága létezik.
3. Malomipar: Az alsó őrlő kő a malomban.
A malomban az alapkő nem forog. A malom felújításakor az alapkövet is kicserélték.
4. Régies: Az alapfal alján levő kő, amit egy épület építésekor legelőször elhelyeznek a földbe.
A templom építésekor a leendő sarkokra hatalmas alapköveket hoztak a közeli kőbányából. Az alapkövet a püspök áldotta meg.
Eredet [alapkő < alap- (melléknévi előtag) + kő]
