Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Ős szó jelentése

ős (főnév)

Father-in-low2.jpg

Korábban élt személy vagy nemzedék, amely ugyanahhoz a családhoz, néphez tartozik, mint amelyikhez a ma élő leszármazott.

A hivatásos családfakutató a gazdag kereskedőcsalád ősei után kutat. A nép büszke lehet híres őseire. Az állam élére megválasztott új elnök megnézi ősei festményeit az elnöki palotában.


Eredet [ős < ómagyar: ős < ősmagyar: ős, es, is, ise, isa (ős, előd) < sumér: ese, ise, usu (előd < első) < as (egy)]


További részletezés

1. Egy ismert személy elődje, egy régen élt másik ismert személy, akitől egy nemzetség, család származik.

Könyves Kálmán király őse is Árpád vezér volt. A jelenlegi japán császárt és elődeit ugyanattól az őstől származtatják.


2. Felmenő ági vérrokon, aki a család egy korábbi nemzedékéhez tartozik. (Gyakran többes számban használjuk.)

A kelet-ázsiai családokban ma is nagy az ősök tisztelete. Az indiánok is gyakran imádkoznak az őseikhez.


3. Régi nemzedékek együtt, akik egy néphez, nemzethez tartoztak. (Gyakran többes számban használjuk.)

Egy nép történelme az ősök tetteiről szól. Hagyományaink ápolása egyben az ősök tisztelete is.


4. Régi népfajták, törzsek, amelyektől egy nép származik. (Gyakran többes számban használjuk.)

A magyarok ősei hosszú vándorlás után Ázsiából érkeztek a Kárpát-medencébe. Az indiánok ősei Ázsiából vándoroltak át Amerikába.


5. Biológia: Régen élt faj, fajta, amelyből egy ma élő faj, fajta származtatható.

A zárvatermők őseit ma is kutatja a növénytan. A szarvasmarha őse az őstulok. A ma élő elefánt őse mára már kihalt faj.


6. Átvitt értelemben: Első vagy korábbi változat, amely egy eszköz, gépezet, (kialakult) rendszer eredeti, egyszerű, kezdetleges alakja, amelyből a későbbi vagy a ma használt szerkezet, forma kifejlődött.

A kerékpár ősét még nem pedállal hajtották. A mai kazánok ősét már az ókorban is használták. Jelenleg használt ábécénk őse az ókori föníciai írás.


Kifejezés

Megtér őseihez – (Régies: egy személy meghal).



ős-, ős (melléknév)

1. Nagyon régen létezett (személy, élőlény, tárgy, korszak, dolog), régen használt (eszköz, tárgy, dolog), aki/amely ma már nem létezik, nem használt.

Az ősmagyar nyelveket ma már másképp hívják. A szarvasmarha őse az őstulok. A barlangból előkerültek az ősember csontjai. Az őskori sírokból régi szerszámok és fegyverek is előkerülnek.


2. Régi eredetű (életközösség, dolog), amely nagyon régen keletkezett, született, és azóta is változatlan, természetes formában, élve fennmaradt.

Az védett ősfenyves még ma is élő erdő. A kastély ősparkjában sok terebélyes fa áll. A ritka fajoknak otthont adó ősláp ma természetvédelmi terület.


3. Régies: Hajdani (nagyság, dicsőség, tulajdonság, dolog), amely egy régi korra, az akkor élőkre volt igaz.

A nemzet ős nagysága elporladt az évszázadok alatt. A régi hősök ős dicsőségét megőrizte az emlékezet.



-ős (melléknévképző)

Lásd: -ós, -ős (melléknévképző)


Lezárva 7K: 2012. május 19., 11:49




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)