Önmegtartóztatás szó jelentése
önmegtartóztatás (főnév)
1. Belső vágyak szándékos elnyomása; egy személy nem tudatos hajlamainak, ösztöneinek, vágyainak elfojtása egy jó cél, ügy érdekében.
A szerzetes életében fontos szerepe van az önmegtartóztatásnak. A hívő önmegtartóztatásból böjtöl: nem eszik húst.
2. Nemi vágyak elfojtása; a nemi élettől való önkéntes lemondás.
Egy papnak természetes az önmegtartóztatás. A rab önmegtartóztatást kényszerül magára venni a börtönben.
3. Régies, elavult: Kellemetlenségek békés eltűrése.
A beteg a műtét után nagy önmegtartóztatással viseli az átmeneti fájdalmakat. Önmegtartóztatásában segítenek a fájdalomcsillapítók, amiket a nővér ad neki.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
