Önkény szó jelentése
önkény (főnév)
1. Hatalommal való visszaélés; olyan érdekérvényesítési és hatalomgyakorlási módszer, amikor egy jogkörrel vagy ranggal rendelkező személy vagy csoport kizárólag a maga érdekei szerint valósítja meg a saját akaratát, felfogását, céljait főleg erőszakos eszközökkel vagy fenyegetéssel. Ezt a fennálló szokások, szabályok, törvények ellenére, illetve mások jogainak, érdekeinek semmibevételével vagy azok ellenére teszi.
A vállalat igazgatója a dolgozók szerint önkénnyel irányít. Az adós gyakran érzi úgy, hogy kiszolgáltatott a bank önkényével szemben, amikor az emeli a kamatot.
2. Ellenséges ártás; a hatalommal való visszaélés megnyilvánulása; öncélú kormányzás vagy uralkodás, amely egyben zsarnokság és elnyomás is.
Az önkény ellen előbb-utóbb fellázadnak az elnyomottak. Az önkény növekedése egyre elkeseredettebbé teszi az embereket.
3. Régies, elavult: Öncélú magatartás, cselekvés, amelynek mozgatórugója csak saját vágyak, ösztönök, indulatok kielégítése, amikor a személy saját kénye-kedve szerint cselekszik.
Az önző ember gyakran követ el önkényt. Az önkénytől nem csak mások fognak szenvedni, hanem előbb-utóbb ő maga is.
Eredet [önkény < ön- (melléknév) + kény]
