Ököl szó jelentése
ököl (főnév)
1. Összeszorított kézfej; olyan kéztartás, amelyben a négy összezárt és behajlított ujjra keresztbe rátett hüvelykujj alatt azok egymáshoz zárulnak, és végükkel a tenyérhez szorulnak.
A felidegesített ember ugrásra készen, ökölbe szorított kézzel néz a másik szemébe. Az ököl előrelendül, és betalál.
2. Átvitt értelemben: Erőszakos eszköz, amit egy csoport vagy közösség akarata érvényesítésére használ.
Régen sokat beszéltek a munkásosztály ökléről. A hatalom ökle lesújt a lázadókra.
3. Átvitt értelemben: Kis nagyságot fejez ki két test, tárgy, dolog összehasonlításában; öklömnyi.
A cirkusz porondjára egy olyan kis ember lép ki, mint az öklöm. A kalitkában egy ököl nagyságú madár ül.
Eredet [ököl < ómagyar: ököl < ősmagyar: hukin, ukin (ököl) < dravida: ekkal (ökölbe szorít < összehúz)]
