Érdemel
érdemel (ige)
1. Megkapására méltó; cselekvése, tevékenysége miatt dicséret, jutalom, csere, vagy éppen büntetés jár neki.
A segítségedért jutalmat érdemelsz. A hasznos tett dicséretet érdemel.
2. Pénz jár neki ...
Érdemel – igeragozás
Kijelentő mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemlek | érdemlem |
|---|
| te | érdemelsz | érdemled |
|---|
| ő, ön | érdemel | érdemeli |
|---|
| mi | érdemlünk | érdemeljük |
|---|
| ti | érdemeltek | érdemelitek |
|---|
| ők, önök | érdemelnek | érdemelik |
|---|
Kijelentő mód, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemeltem | érdemeltem |
|---|
| te | érdemeltél | érdemelted |
|---|
| ő, ön | érdemelt | érdemelte |
|---|
| mi | érdemeltünk | érdemeltük |
|---|
| ti | érdemeltetek | érdemeltétek |
|---|
| ők, önök | érdemeltek | érdemelték |
|---|
Feltételes mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemelnék | érdemelném |
|---|
| te | érdemelnél | érdemelnéd |
|---|
| ő, ön | érdemelne | érdemelné |
|---|
| mi | érdemelnénk | érdemelnénk |
|---|
| ti | érdemelnétek | érdemelnétek |
|---|
| ők, önök | érdemelnének | érdemelnék |
|---|
Felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemeljek | érdemeljem |
|---|
| te | érdemeljél / érdemelj | érdemeljed / érdemeld |
|---|
| ő, ön | érdemeljen | érdemelje |
|---|
| mi | érdemeljünk | érdemeljük |
|---|
| ti | érdemeljetek | érdemeljétek |
|---|
| ők, önök | érdemeljenek | érdemeljék |
|---|
Ható ige, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemelhetek | érdemelhetem |
|---|
| te | érdemelhetsz | érdemelheted |
|---|
| ő, ön | érdemelhet | érdemelheti |
|---|
| mi | érdemelhetünk | érdemelhetjük |
|---|
| ti | érdemelhettek | érdemelhetitek |
|---|
| ők, önök | érdemelhetnek | érdemelhetik |
|---|
Ható ige, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemelhettem | érdemelhettem |
|---|
| te | érdemelhettél | érdemelhetted |
|---|
| ő, ön | érdemelhetett | érdemelhette |
|---|
| mi | érdemelhettünk | érdemelhettük |
|---|
| ti | érdemelhettetek | érdemelhettétek |
|---|
| ők, önök | érdemelhettek | érdemelhették |
|---|
Ható ige, feltételes mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemelhetnék | érdemelhetném |
|---|
| te | érdemelhetnél | érdemelhetnéd |
|---|
| ő, ön | érdemelhetne | érdemelhetné |
|---|
| mi | érdemelhetnénk | érdemelhetnénk |
|---|
| ti | érdemelhetnétek | érdemelhetnétek |
|---|
| ők, önök | érdemelhetnének | érdemelhetnék |
|---|
Ható ige, felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | érdemelhessek | érdemelhessem |
|---|
| te | érdemelhess | érdemelhesd / érdemelhessed |
|---|
| ő, ön | érdemelhessen | érdemelhesse |
|---|
| mi | érdemelhessünk | érdemelhessük |
|---|
| ti | érdemelhessetek | érdemelhessétek |
|---|
| ők, önök | érdemelhessenek | érdemelhessék |
|---|
- Főnévi igenév
- érdemelni
- Határozói igenév
- érdemelve, érdemelvén, érdemelvést
- Melléknévi igenév és képzett melléknevek
- érdemlő, érdemlendő, érdemlős, érdemelhető, érdemelhetetlen, érdemletlen
- Képzett főnév
- érdemlés
További igék ragozása – igeragozási tárgymutató
