Énekes szó jelentése
énekes (főnév)
1. Előadóművész, akinek a dalolás a hivatása vagy kiemelkedő képessége. Dalokat előadni szerető és tudó személy.
Az énekes a kedvenc dalaimat adta elő. Az együttesben két énekes is van.
2. Dal előadója. Átlagos képességű személy, aki dallamos formában mond el szavakat, hangokat.
A karácsonyi énekesek a ház előtt fognak állni. Az óvodában fellépett néhány táncos és több énekes is a gyerekek műsorában.
3. Régies: Hírmondó; fontos eseményekről verset költő, és ezt hangszeres kísérettel dalban előadó középkori dalos.
A király dicsőségét egy énekes írta meg. A nemes urakat egy énekes szórakoztatta.
4. Régies: Költő; verseket író művész.
Az énekes szavaira odafigyelt a nép. A múlt században a regényírók és énekesek képviselték az irodalmat.
énekes (melléknév)
1. Dallamot szájjal megszólaltató; a beszédhangjával, zenés formában szavakat, hangokat elmondó.
Az énekes együttes nem is használ hangszereket. Az énekesmadarakat szeretem a legjobban.
2. Dalokat tartalmazó; szöveges zenét is magába foglaló.
A gyerekek énekeskönyvet is kaptak az iskolában. Az énekes foglalkozásokon jól érzik magukat a fiatalok.
3. Dalokkal előadott. Szöveges zenei részeket is tartalmazó.
Az énekes színdarabok népszerűbbek, mint a komoly művek. Az énekes zenét jobban kedvelik a hallgatók, mint a pusztán hangszeres zenét.
Eredet [énekes < ének + -es (melléknévképző)]
