Élesztő szó jelentése
élesztő (főnév)
1. Tésztakelesztő anyag; szürkés massza, amelynek hatására a liszt és víz keveréke erjedni kezd és puha kenyeret, süteményt lehet belőle sütni.
Régen egy kevés liszt hosszú áztatásával készítettek élesztőt házilag. Az élesztőt kézmeleg vízben áztatva kell előkészíteni a tészta készítéséhez.
2. Szerves anyag, erjesztőgomba, amely egy élelmiszer erjedését, forrását okozza.
A szőlő mustja élesztő hatására forr ki borrá. A sör erjedésekor is az élesztő szaporodik el.
élesztő (melléknév)
1. Életre keltő; egy személyt, dolgot újraélesztő; életműködését újra felpezsdítő (hatás).
A virágok élesztő vizet kaptak a szárazság után. Néhány élesztő paskolás után magához tért az ájult nő.
2. Mást felvidító; egy személyt vidámmá és tevékennyé tevő.
A gyerekeket élesztő palacsintaillat miatt mind kiszaladtak a konyhába. A testemet élesztő reggeli torna után nagyobb kedvem lett a munkához.
Eredet [élesztő < éleszt + -ő (melléknévképző)]
