Élc szó jelentése
élc (főnév)
1. Szellemes megjegyzés, gyakran csúfolódó vagy gúnyos, humoros, nevettető mondás, rendszerint személyes éllel.
A gazda politizált, a felesége pedig élcekkel mulattatta a vendégeket. Egy odaillő, találó élc megnevetteti a társaságot.
2. Vicc; csattanóval végződő, rövid, nevettető, kitalált történet, rendszerint párbeszédes formában.
A humorista élcei továbbmesélve elterjedtek az emberek között. Van néhány régi élc, ami még ma is megállja a helyét.
3. Humor; komolyságot leplező szellemes tréfálkozás.
A népszerű professzor megnyilvánulásai nem nélkülözték az élcet. A politikus jópofának szánt szavaiban nem volt semmi élc.
Eredet [élc < újmagyar: élc (vicc, éles megjegyzés) < él (főnév) + -c (főnévképző)]
