Stanza szó jelentése
stanza (főnév)
1. Irodalmi: Nyolcsoros versszak, amelyek sorai hatodfeles és ötös jambusi sorból állnak; első hat sorában, amelyben keresztrím van, váltakoznak a különböző szótagszámú sorok, a két utolsó egymással rímelő sor egyforma hosszú. Rímképlete: abababcc.
A költő olasz eredetű stanzákban írta meg a versét. A stanzák megírása a kötött forma miatt fejtörést okoz a költőnek.
2. Irodalmi: Versszak; több sorból álló, gyakran a versforma által megszabott nagyságú rész, szakasz, amely a többi hasonló résztől, szakasztól írásban és nyomtatásban láthatóan elkülönül.
A vers stanzákra van osztva. A diák stanzánként tanulja meg a verset.
3. Régies: Szoba; a teremnél kisebb, a kamránál nagyobb méretű, és általános tartózkodásra szolgáló ablakos helyiség egy házban, lakásban.
A család a legnagyobb stanzában nézi a tévét. Minden polgári házban van egy nagyobb stanza.
Eredet [stanza < olasz: stanza (stanza < nappali, várakozó hely) < latin: stantia (versszak vége, megállás) < sto (vár, áll)]
