Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Manír szó jelentése

manír (főnév)

1. Sajátos művészi vonás egy műben, műfajban, előadásban, mint az előadó- vagy alkotóművészre jellemző egyedi minőségi jegy.

A verseskötet minden költeményén érződött a különös manír. A festőre jellemző manír meghatározta a kiállítás hangulatát.


2. Egyéni viselkedés, szokás, amely egy személyre vagy kisebb csoportra jellemző.

A bájos manír jól áll a lánynak. A fiúk viselkedésén érezhető a bentlakásos iskolában felvett manír.


3. Meglepő sajátság, amely sokszor megütközést kelt, vagy nevetésre ingerel.

A komikus színész manírján nevet a közönség. A cirkuszi bohóc felnagyítja manírját a nagyobb hatás érdekében.


4. Nem természetes megnyilatkozás, viselkedés, amely erőltetett keresettsége, csináltsága miatt idegenszerű.

A színésznek fel kell hagynia a manírjaival. A rendező a próbák egy részén a főszereplő játékának manírjait nyirbálja le.


Eredet [manír < francia: maniere (modor, módi) < latin: manarius (kéztartás, „kézi”) < manus (kéz)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)