kifejt (ige)

1. Befoglaló környezetéből eltávolít; egy tárgyat, dolgot kiszed más anyag vagy tárgyak közül, amik eddig fogva tartották.

Ősszel a gazda kifejti a babot a héjából. A bányászok a föld alól kifejtik a szenet. Az elrontott varrást kifejtjük a szövetből.

2. Hatást okoz; képességet felhasznál, érvényesít.

A munkagép nagy erőt kifejt. A jó tanár minden képességét kifejti a gyerekek oktatására.

3. Megtesz; a szóban forgó cselekvést végzi.

ellenállást kifejt - ellenáll; tevékenységet kifejt - tevékenykedik

4. Elmagyaráz világos, pontosan érthető szavakkal; zavaros gondolatot elemenként részletesen érthetővé tesz - ellentétben azzal, hogy burkoltan utal rá, vagy csak általánosságban említ.

A tanár részletesen kifejtette a költő gondolatait. A szerződés pontosan kifejti a feladatokat, így nem lehet félreérteni, hogy kinek mi a teendője.

5. Lásd: kifej + -t (múlt idő jele)

Eredet [kifejt < ki + fejt]