Kacifántos szó jelentése
kacifántos (melléknév)
1. Nyakatekert, különösen bonyolult (szöveg, kifejezés, dolog), ami fölösleges, szükségtelen körülményessége, bonyolultsága miatt mesterkélten, természetellenesen ható, természetességéből kiforgatott dolog.
A szónok kacifántos mondataiból nem lehet kihámozni, hogy miről beszél. A kacifántos fogalmazásba néha ő maga is belebonyolódik.
2. Furcsán eredetieskedő (viselkedés, megnyilatkozás), ami lehet ravaszul félrevezető is.
Az előadó kacifántos modora sokakban gyanút ébresztett az elhangzottakkal kapcsolatban. Ezt csak tovább növelte az, amikor az előadás után a felmerült kérdések többségére kacifántos feleleteket adott.
3. Tájszó: Feltűnő (öltözet, ruha), ami furcsasága miatt szembeötlő látvány.
A lány kacifántos kabátja ízléstelen. A ruha kacifántos mintáin mindenki megütközik, aki csak látja.
4. Tájszó: Hetyke, magára büszke (személy, főleg nő), aki erényeinek tudatában rátarti viselkedésű, modorú.
Az éles nyelvű, kacifántos menyecske még a betyárokkal is feleselni mert. A kacifántos legény nem félt a csendőröktől.
5. Régies: Kötekedő, másokkal huzakodó, veszekedős, bajt okozó.
Kacifántos egy természete van az anyósomnak: neki semmi sem elég jó. A kacifántos csendőr belekötött a vásáron hangoskodó árusokba. Az őszi széllel kacifántos idő jött ránk: borús, szeles, tetőszaggató.
Eredet [kacifántos < újmagyar: kacifántos (kusza, erre-arra elkanyargó < kötekedő, huzakodó) < középmagyar: kacimbál (ide-oda húz, cibál) + fánt (bánt) összevonása + -os (melléknévképző)]
