Ispán szó jelentése
ispán (főnév)
1. Hivatalnoki rang a középkori Magyarországon: királyi megbízott, a legfontosabb hivatalok vezetője.
Az elhunyt ispán helyére több család is jelentkezett a királynál. Az ispáné volt a beszedett adók egyharmada is.
2. Vezető, aki kiváltságokkal rendelkező népcsoportok élén állt.
A székelyispán Erdélyben vezette a székelyeket. A besenyőispán nagy tekintélyű férfi volt.
Eredet [ispán < ómagyar: ispán < ősmagyar: isbán, ishán, ősbán (tartományúr, fő intéző) < is (ősi, fő) + bán (bánik) < dravida: pannu (megvalósít, elvégez) < penu (ápol, gondoz)]
