Flamand szó jelentése
flamand (főnév)
1. Germán népcsoport, amely Belgium nyugati részén él; nyelvük gyakorlatilag megegyezik a hollandokéval.
A flamandok büszkék saját kultúrájukra. A flamandok legközelebbi rokonai, kultúra, nyelv és származás tekintetében, a dél-afrikai búr vagy afrikánsz telepesek, illetve a hollandok.
2. Nyugat belga ember, főleg férfi.
Egy flamand könnyen beszél a hollandokkal. Id. Pieter Bruegel (ejtsd: bröhel) egy 16. században élt flamand, híres festő lett.
3. Nyugati germán nyelv, amit Belgium nyugati részén beszélnek.
A flamand a holland nyelv Belgiumban beszélt változatának tekinthető. Belgiumban a flamand és a francia két egyenrangú nyelv.
Eredet [flamand < francia: Flamande (flamandok földje) < flamand: vlakte (sík) + wanderen (vándorol)]
