Fenyő szó jelentése
fenyő (főnév)
1. Tűlevelű fa. A hűvösebb hegyvidéken élő örökzöld fa; általában sudár, magas törzzsel. Termése toboz, néha bogyószerű.
Karácsonykor minden család fenyőt díszít. Ha a lombhullató erdők után még magasabbra megyünk, jön a fenyők országa.
2. Ipari fa, amely a tűlevelű fának a törzse. Könnyen faragható puhafa.
A szobrász fenyőből készített mellszobrot. Az ács fenyőt használt a tetőgerendának.
Eredet [fenyő < ómagyar: fenyő < ősmagyar: fenyű, fanő (fenyő) < dravida: panar (ágas-bogas fa < faág) < panei, pennei (pálma)]
