Bizonyíték szó jelentése
bizonyíték (főnév)
1. Tény, adat, érv, amely a fizikai világban megtapasztalható és dokumentálható változást mutat, és alkalmas egy állítás, tényállás, elv vagy feltételezés igazságának a kiderítésére, igazolására, tisztázására vagy kiértékelésére. Segítségével eldönthető, hogy a szóban forgó dolog létezik-e vagy sem, hatott-e vagy sem, egy időben és helyen ott volt-e vagy sem.
A természettudósok szerint nincs elegendő bizonyíték arra, hogy eldönthető legyen az a kérdés, hogy az élet anyagi vagy szellemi dolog-e. Meggyőző bizonyíték hiányában el kellett vetni az új elmélet állításait.
2. Meggyőző példa; egy dolgot bemutató tanújel.
Azzal, hogy a megtalált kulcsot átadta a szomszéd, bizonyítékát adta a becsületességének. Az egri várvédők hősiességükkel bizonyítékkal szolgáltak hazaszeretetükről és kitartásukról.
3. Jogi: Alátámasztó tény, adat vagy érv, amely igazolja a vádlott bűnös voltát. (Az ártatlanságot bizonyítani nem lehet, ugyanis egy nem cselekvés vagy nem ott lét nem igazolható.)
A bemutatott bizonyítékot a bíróság elfogadta, a vádlott továbbra is elzárva maradt. A vádlottat bizonyítékok hiányában felmentették a vád alól.
Eredet [bizonyíték < bizonyít + -ék (főnévképző)]
