író (főnév I.)

1. Művészet: Professzionális szerző, aki hivatásszerűen hoz létre szépirodalmi szövegeket, nem verses műveket: például elbeszéléseket, regényeket, filmforgatókönyveket, drámai szövegeket.

Az író művészi eszközeivel mesterien valósítja meg az írásbeli kommunikáció magas minőségét. Az író új regényében mesteri dramaturgiai fogásokkal élt: a fordulatos cselekmény miatt az olvasók nem tudták letenni a könyvét.

2. Írásban közlő, kommunikáló személy, aki akár kézben fogott íróeszközzel, akár más gépi eszközzel leírt betűk segítségével közli gondolatait.

A levél íróját könnyű volt a kézírásáról beazonosítani. A szótárbeli szócikkek írója részéről jó, ha pontosan tud fogalmazni.

Eredet [író < ír (ige) + -ó (főnévképző)]

író (melléknév I.)

1. Betűket, jeleket lejegyző (személy, szerkezet).

Az asztal fölé hajló író gyermek nagy gonddal formálja a betűket. A számítógéppel író riporter gyorsan elkészítette a cikket. A nyomtató írófeje elromlott, ki kell cserélni.

2. Írásra alkalmas (eszköz), amely betűk, jelek lejegyzésére, rögzítésére használható.

Az igazgató nagyon szerette a vékonyan író elegáns tollakat. A DVD-t író lézerfej nagyon precízen mozog.

Eredet [író < ír (ige) + -ó (melléknévképző)]

író (főnév II.)

Híg tejszerű folyadék, amely a tejszínből a vaj kicsapatása után marad vissza.

Az írót még további tejtermékekben használja fel a tejüzem. Az író hidegen kellemes ital, de nincs túl sok tápértéke.

Eredet [író < ómagyar: író < ősmagyar: író < mongol: airak (savó)]

Lásd még: savó